2013. szeptember 5., csütörtök

Darázsfészek- NRP 3. és SAD 18.

A darázsfészek számomra a leginkább Nagymamához köthető süti, látom magam előtt, ahogy kivette a sütőből és mindennek, az egész folyosónak (verandának hívták) vaníliaillata volt. Akkor valahogy nem is rajongtam annyira érte, nagyon finom volt, de ennyi. Ma már értékelném sokkal jobban...mindenesetre a süti tökéletesen illeszkedik a SAD 18. kiírásába, ez egy igazi vidéki finomság. Sokféle verzió létezik, a mi környékünkön a töltelék vaj és cukor volt (semmiféle dió!), a lényeg pedig a sütés befejezése előtti vaníliás tejjel lelocsolás, amitől hihetetlenül puha és szottyos lesz és másnapra sem éri utol a kelt tészták keményedős végzete. Magában is tökéletes, de ha házi lekvárt adunk hozzá, még jobb. 
Még valami, utánaszámoltam, és több, mint 20 éve sütök kelt tésztákat, ez tök nagy büszkeségem, simán csinálom már úgy, mint a vidéki nagyik, "szemre" a tésztáját. Sőt, most le tudom írni a receptet, de ez az utóbbi idők legkönnyebb kelt tésztája lett, mert csak a kezemre és a szememre hagyatkoztam és nagyon alaposan kidolgoztam a tésztát. Ennyi a titka: sokat kell csinálni jó alapanyagokból, semmi margarin és mű vaníliás cukor. Még több kelt okoskodás itt.

Hozzávalók:
a tésztához
500 gramm liszt (kis BL80-as kenyérliszt sokat dob rajta)
kb. 250 gramm langyos tej
25 gramm  élesztő
csipet só
3 evőkanál cukor
2 tojás sárgája
50 gramm olvasztott vaj
a töltelék
50 gramm vaj
fél rúd vanília magjai
100-150 gramm barna cukor
a locsoláshoz
200 gramm tej
2 evőkanál cukor
vaníliarudak

A lisztet egy tálba szitálom (vagy öntöm), megsózom (ez nagyon fontos, a kelt tészta enélkül ehetetlen), majd a vaj kivételével az összes többi hozzávalót beleteszem és robotgéppel addig dagasztom, míg elválik az edény szélétől. Ekkor beleteszem a vajat és tovább dagasztom, míg fényes, hólyagos nem lesz. Lefedve kelesztem, míg a duplája nem lesz.
Amíg kel, a szobahőmérsékletű vajat elkeverem a cukorral és a vaníliával. Legyen krémes, kenhető, de nem folyékony.
A vanília héját a locsolásra szánt tejbe áztatom, megmelegítem az egészet és elkeverem benne a cukrot is.
A megkelt tésztát átgyúrom, majd a lehető legnagyobbra nyújtom, rákenem a cukros vajat, majd nem túl szorosan feltekerem, éles késsel felvágom és egy kerámiatepsibe teszem, amit előtte kivajaztam. Itt mehetnek a csigák viszonylag közel, mert jó, ha összeérnek a tejjel locsolás miatt.
A kész csigákat fél órát kelesztem a tepsiben (ez a konyha hőmérsékletétől is függ, legyenek jó nagyok, de figyeljünk, ha túlkel, az baj, kb. duplára nőjön), majd az előmelegített 170 fokos sütőbe teszem (nem légkeverésre). Mikor már elkezd barnulni, a vaníliás tejjel alaposan meglocsolom és teljesen megsütöm (kb. 20-30 perc az egész folyamat). (Egy évesekkel kiváló program a sütőbe bámulni és a levegőt szagolgatni, majd kemény szívű anyaként nem adni a cukros sütiből- ez már kevésbé kiváló rész.)
Ha kihűlt, bezsebeljük a dicséreteket. 


3 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem a darázsfészket, így vaníliásan az igazi! Nagyon guszták! :)

    VálaszTörlés
  2. Mi is nagyon szerfetünk ilyen darázsfészekbe nyúlni! :)

    VálaszTörlés